Ez az első ilyen blogom és örülök hogy belevágtam remélem nem bánom meg. Én csak néztem a Kínost és eszembe jutott nem is olyan rossz ötlet ez a blog-napló dolog.Könnyebb mint rendes könyvbe írni...már kezdtem unni.

Oké hát most éppen beteg vagyok ami jó is rossz is tekintettel arra hogy unatkozok de még mindig jobb mintha suliba szívnék.Nem tudom egyszerűen nem érzem magam jól. Sok emberrel vagyok jóban de valahogy mégsem tartozom hozzájuk. Imádom néhányukat mintha testvéreim lennének de úgy érzem most már egyre jobban nem kölcsönös...minden kezd összeomlani körülöttem és pont ez az amitől féltem.
Nem akarom elveszteni őket. Ahhoz túl sokat jelentenek.

Mellesleg nem ez az egyetlen gond.
Ó igen a fiúk.
Gyűlölöm hogy túl járnak az eszemen. Én vagyok a gyenge vagy ők túl erősek? Nem tudom miért van ez az egész egyik percről a másikra mintha nem is ismernénk egymást. Valamit rosszul csináltam? Legalább elmondanák mi történt hogy én is tisztán lássam. De nem végül is jobb hánykolódni a tudatlanságban.
Imádom....
 Mindenesetre lehetne valami fordulat a dolgok alakulásába. Csak arra tudok gondolni mekkora balek vagyok hogy mindent elszúrok és őszintén ez kiakaszt. Tudom butaság de úgy érzem csak én vagyok ilyen szerencsétlen. Körbenézek és 100 meg 100 turbékoló párocskát látok akik édik igen de könyörgöm...
Szánjon már meg az ég...mert ezt már nem bírom.