Általában észre sem vesszük mikor egy olyan embert veszítünk el aki sokat jelentett..
Én észrevettem..már tudom hogy ennyi volt és nincs több remény. Már az is meghalt.
De az élet megy tovább nemigaz? Nem áll meg csak azért mert neked egyedüli embernek nem jön össze az amire talán legjobban vágysz az életben és mégis..a sors kegyetlen, elragadja tőled. Nem lehetünk boldogok? Valahol egyszer ezt olvastam:
"Vidámnak lenni nem egyenlő azzal, hogy minden tökéletes. Csupán azt jelenti, hogy eldöntötted, hogy figyelmen kívül hagyod a hiányosságokat" 


Elgondolkodva..mégis hogy hagyhatnánk figyelmen kívül azt ami számunkra a legfontosabb.. ami olyan messze van és elérhetetlen? Hogy legyünk így boldogok mondjátok, hogy..?