Hát jó rég írtam de eléggé kivoltam az elmúlt hetekben.
Egyébként amúgy sem tudnék mit írni. Volt egy kis balhé de nem lett semmi mert félreértés volt.
Mostanság eléggé megvisel minden. Lehet az idő miatt van. Nem tudom de nagyon kikészít. Sokszor sírok mert egyedül érzem magam vagy csak úgy mert jólesik. Nem is tudom miért érzem egyedül magam. Annyian támogatnak és biztosítanak arról hogy szeretnek mégis valamiért..nem is tudom..
Azért elég szar mi? Magad sem tudod mi a baj és próbálod magad nyugtatni..de miért is kéne aggódnod? Hisz mindened megvan: vannak barátaid, szép pillanatok az életedben, dolgok amire büszke lehetsz, emlékek amiket nem lehet elfelejteni. Mi kell még? Mi az ami boldoggá tesz minket embereket? Ami nélkül nem tudunk élni? Miért kéne egyáltalán bármi ahhoz hogy boldogok legyünk? Miért fáj ha elveszted a barátaidat? Miért félsz hogy ellöknek maguktól? Miért követünk el hibát?

Ki választja meg a lépéseinket tánc közben? Ki vezet minket őrült ostorokkal, és koronáz meg győzelemmel, ha túléljük a lehetetlent? Ki Ő, aki mindezt megcsinálja? Ki tiszteli szeretteink, az élettel amit élünk? Ki küld ránk szörnyeket és énekli, hogy sosem halunk meg? Ki tanít meg, hogy mi a valódi és, hogy miképp nevessünk a hazugságokon? Ki dönti el, miért élünk és halunk meg a védekezésben? Ki láncol le minket? És ki örzi szabadságunk kulcsát? Te vagy az! Meg van minden fegyvered, amire szükséged van! Most pedig harcolj!

Akinek küzdeni kell érte, annak az élet drágább, mint a többieknek. Akinek fáj, annak többet jelent egy apró dolog mint egy hatalmas szívesség. 

Nagy áldozatot kell hoznod, és nagy győzelmet aratsz.