Hát újra visszaestem. Tegnap besokalltam (hogy mitől nem tudni) és sírtam és szenvedtem. Azt hittem már kicsit jobb kedvem lesz végre de..nem. Egyedül suliban tudok nevetni pár barátommal de suliba sincs kedvem menni mert hiába tanulok nem sikerül semmi.:/ Holnap föciből írunk és már tanultam rá de még mindig azt érzem nem tudok semmit de MÁR NEM FÉR A FEJEMBE TÖBB.
Nem bírom ezt komolyan. Anya szerint depressziós vagyok. Kéne valami tenni ellene gondolom én de mit..ő nem sokat foglalkozik vele. Sőt, senki nem igazán foglalkozik azzal hogy én hogy érzem magam. Szerintem egyedül az érdekli őket hogy kiabálhassanak velem valami csiholt okból kifolyólag..mert hogy az esetek többségében nincs rá indokuk csak épp le kell vezetni valakin a feszültségüket.

Komolyan nem értem mit vétettem hogy most már kajakra nyominak érzem magam. Legszívesebben egy melegítőben és kötött pulcsiban lennék egész nap mindenhol..legfőképp persze itthon. Vagyis nem itthon hanem a saját házamban ami csak a képzeletemben létezik..:/

Ja igen..hiába hogy konkrétan nem eszek semmi (alig valamit) még mindig nem tudtam lefogyni..mit kéne tennem komolyan..szeretnék mozogni de egyedül nem akarok edzőterembe járni és a táncóra nem elég..:/